Ismét beindult a fellendülés a Szilícium-völgyben. A 101-es autópálya melletti irodákat újra reményteli, innovatív vállalkozások logói díszítik. A bérleti díjak a csillagos eget súrolják, ahogyan a luxusüdülők iránti kereslet is az olyan felkapott üdülővárosokban, mint például Lake Tahoe. Mindez annak a jele, hogy vagyonok halmozódnak fel. Az öböl menti területen született meg a félvezetőkre épülő iparág, később pedig ebből nőttek ki a számítástechnikai és internetes vállalatok is. Ennek köszönhetjük azt a rengeteg csodát, amely miatt a világot már futurisztikusnak érezzük: az érintőképernyős telefonoktól a nagyobb könyvtárakban lefuttatható, azonnali kereséseken át addig a képességig, hogy akár több ezer mérföldnyire repülő drónokat irányítsunk. 2010 óta az üzleti tevékenység újjáéledése azt sugallja, hogy a fejlődésnek még nincs vége.
Emiatt meglepő lehet, hogy a Szilícium-völgyben egyesek szerint a hely fejlődése megállt, és az innováció mértéke évtizedek óta lanyhul. Peter Thiel, a PayPal alapítója és a Facebook első külső befektetője kijelentette, hogy Amerikában az innováció helyzete „valahol a borzalmasan gyenge és a halott között helyezkedik el”. Hasonlóképpen a csalódottságuknak adnak hangot a legkülönbözőbb területeken dolgozó mérnökök is. Közgazdászok egy kisebb, de növekvő csoportja arra számít, hogy korunk innovációinak gazdasági hatásai adott esetben eltörpülnek majd a korábbiak mellett.
[…]
Az olcsó számítási teljesítményre épülő innovációk begyújtották a rakétáikat minden területen. A számítógépek már kezdik megérteni a mindennapi nyelvet. Az emberek már kizárólag testmozdulatokkal is képesek videojátékokat irányítani, és ez a technológia hamarosan az üzleti élet számos területén hasznosnak bizonyulhat. A háromdimenziós nyomtatással egyre bonyolultabb tárgyakat lehet előállítani, és az eljárás a közeljövőben talán alkalmas lesz emberi szövetekhez és más szerves anyagokhoz is.
Az innovációval szemben pesszimistán gondolkodók ezt azzal háríthatják, hogy „ígérettel tele van a padlás”. A történelem viszont már megcáfolta azt a feltevést, miszerint a technológiára épülő növekedés nem mutathat hullámzó teljesítményt, hanem vagy szüntelenül folytatódik, vagy stabilan csökken. A Chicagói Egyetemen dolgozó Chad Syverson rámutat, hogy a termelékenység növekedése a villamosítás korában sem volt zökkenőmentes. Az áttörő elektromos innovációk idején – vagyis a XIX. század végén és a XX. század elején – a növekedés lassan indult be, és csak azután kapott szárnyra.